Magyarországon szinte minden kertben valamilyen formában megjelennek a kövek, sziklák, sziklakertek. A sziklák a legősibb emberi környezetet képviselik, nekik jár a legnagyobb tekintély. A fák, bokrok, növények, állatok folyamatos mozgásban, változásban vannak – a kő a kertben az erő, állandóság és nyugalom szimbóluma.

A szikláknak a kimozdíthatatlanság érzetét kell kelteniük, ezért el kell őket temetni, úgy beágyazni a földbe, hogy éppen csak kilátsszanak. Akkor van művészi hatásuk, ha monumentálisak – vagy legalább annak tűnnek.A legértékesebbek a kertben a helyükön hagyott sziklák, ezért örüljön, akit a természet ilyennel ajándékozott meg.

A szikla elhelyezését a földtan törvényei határozzák meg. A hanyatt fekvő, oldalra dőlt sziklák hatalmas mozgatóerő meglétét tételezik fel, szinte érezzük a tektonikus mozgást, amely valaha oldalára billentette. A természetes helyzetéből kiforgatott kő inkább nyugtalanságot kelt a szemlélőben.

Ha sikerül nagy méretű sziklákra szert tennünk, elhelyezésük előtt végezzünk el egy kísérletet: tegyünk le az asztalra három különböző méret és alakú tárgyat. Észre fogjuk venni, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy mind a három a középpont felé fordul-e, vagy kettő a legnagyobb felé néz-e; hogy a három tárgy közel vagy távol esik-e egymástól. Némi művészi érzékkel mindenki megérzi, meddig húzhatók szét a tárgyak, mielőtt szétesik a kompozíció, hogy a feszültség meddig fokozható köztük. A tárgyak egymás felé fordulása fokozza az összetartozásukat, egymástól való elfordulásuk gyengíti a köztük lévő kapcsolatot. Így a kövek társadalmi jelentéssel is telítődhetnek, személyes jelleget ölthetnek, történeteket mesélhetnek el: kifejezik az eltávozót, aki után a többiek néznek, felidézhetik az egymásra találás örömét, stb. Japánban a sziklák állása valóságos jelrendszert alkot, gyakran szentélyeiket is szentnek tartott kövek közé, gondosan megfogalmazott történetek kifejezőiként építették.

Sziklakert építésekor tisztában kell lennünk az épület és a kert arányaival. Nagy hiba, ha az épület rovására akarunk monumentális hatást elérni, de az is nevetséges, amikor pl. szép nagy homlokzatot rontunk el holmi kirakójátékot idéző sziklaépítménnyel. Vigyázni kell arra is, hogy az épület lábazati elemei, vagy a kert kőből faragott részletei nehogy nagyobbak legyenek a sziklakert elemeinél.

Kívánatos, hogy a szikla maradjon egyeduralkodó a kertben. Ha lépten- nyomon találkozunk anyagával (madáritató, lépcső, kerti pad formájában), akkor lejáratjuk fenségességét. Így azt ajánljuk, hogy a kert kőelemei, falak és egyebek, ha lehet, készüljenek más anyagú, jól alakítható kövekből, melyek nem teszik kétségessé a sziklakert egyeduralmát.

A szép sziklatömbökből összeállított kompozíciók a kertnek is gyönyörű díszei lehetnek, de nem mindenkinek van lehetősége megfelelő méretű kövekre szert tenni. Kis méretű kövek esetében a lejtős terep oldalába rakjuk őket hosszanti elrendezésű, vízszintes lépcsőzetbe, melyet kőzúzalékkal próbáljunk egybemosni, hogy a kődarabok a zúzalékból úgy kandikáljanak ki, mintha egyetlen szikla részei lennének.

Sok kis kő nem ér annyit, mint egyetlen nagy, nem fognak sziklává összeállni, inkább kőrakás jelleget fognak sugározni.

Feltétlenül oda építsük a sziklakertet, ahol a terep adottságai a legmegfelelőbbek: rézsűk, összefüggő lejtős területek, garázslejárók vagy a bejárathoz vezető lépcsők melletti szakaszok jöhetnek számításba. Előny viszont, hogy abban a pillanatban, hogy építeni kezdünk a területen, az alapokból föld kerül ki – így szinte bárhol építhető sziklakert is. Tervezésekor vegyük figyelembe az épület adottságait, mindig ahhoz igazodjunk.

A ház és a kert stílusát látva választhatunk a mértani, geometrikus formarendszert követő vagy a tájképi sziklakert kialakítása között. E két típus akár egy kerten belül is megjelenhet.

Mértani sziklakert kialakításakor fontos szerepe van a szimmetriának és a tengelyvonalnak. Ilyenkor a hangsúly nem a kövek egyedi és természetszerű megjelenésén van, az emberkéz munkája itt egyértelmű.

Mértani kőkertet szárazon rakott, sziklakerti földkeverékkel hézagolt kőfalak, lépcsők és teraszok szabályos rendben való elrendezésével építhetünk.

A „mértani” sziklakert vonatkozásában nem a kő, hanem a sor lesz a jellemző. Ez a soros elrendezés tájképi sziklakertként is ajánlható ott, ahol a mészkő dominál a kertben, mert a mészkő természetes környezetében is hasonlóan, sorokban bújik ki.

A laza vonalvezetésű utak, a szelíd rézsűk alkalmasak arra, hogy a köveket, sziklákat és növényeket tájképi rendszerbe tervezzük. Ha például a szárazon rakott támfal tájképi sziklakerti részt határol, akkor a padkájára célszerű szórványosan elhelyezni egy-két követ, amely már jelzi az átmenetet a sziklakert két típusa között.

Kő és növény kapcsolata

A szikla mint ősi, természeti elem, jóformán soha nincs pusztán önmagában. A rátelepült növények, moha, zuzmó rajzolatai megmozgatják felületét, alakzatait még gazdagabbá, sejtelmesebbé teszik.

A növények – ha ezt az éghajlat lehetővé teszi- előbb-utóbb mindenhol benépesítik a puszta területeket, míg végül összefüggő növénytakaró alakul ki. A párkányokon, sziklatetőkön elterülő növekedésű, levélrózsás vagy tömött párnát alkotó fajok élnek. A kőrésekben megtelepedő növények gyökérzete mélyen behatol a repedésekbe.

A növényzet szempontjából nem mindegy, hogy a szikla milyen égtáj felé néz. A délre, vagy nyugatra tekintő, nappal átforrósodó sziklafalakon szárazságot tűrő, meleget kedvelő fajok tenyésznek. A keleti oldalon igényesebb fajok is megtelepedhetnek. Északi oldalra az árnyékot tűrő, páfrány jellegű fajok illenek.

Amikor sziklakertet tervezünk, az egész kertet kell figyelembe vennünk. A sziklakert a növények, kövek együttese, ezért helyes, ha a tervvel egy időben növénykiültetési tervet is készítünk. Ehhez nem feltétlenül kell helyszínre kihívott szakember segítségét igénybe venni, a nagyobb kertészetek óriási évelőválasztékkal és szaktudással segítik a vásárlókat.

A sziklakert vázrendszerét úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy az az év bármely szakában díszítse a környezetet. Ezért nagy szerepe van a kövek színének, alakjának és nagyságának. Minden egyes kőnek önmagában is szépnek kell lennie. Alapszabály, hogy egy sziklakert csak egyféle kőből állhat. Leggyakoribb sziklakerti építőanyag a mészkő, a dolomit és a homokkő.

Építés:

Lejtős terepen rétegesen építünk sziklakertet. A rétegeket majdnem vízszintesen célszerű kiképezni, lapjukra fektetett, enyhén hátrafelé dőlő kövekből, így a kövek nem csúsznak előre, szilárdan állnak a helyükön. Mivel kissé hátrafelé dőlnek, így a csapadék le tud szivárogni a közéjük ültetett növények gyökereihez. Az építést a lejtő alján kezdjük, onnan haladunk felfelé, és vegyük figyelembe a kövek természetes rétegzettségét is.

A rézsű meredekségétől függ a rétegek egymástól való távolsága is. Minél meredekebb a lejtő, annál sűrűbbek a rétegek, hogy tartsák a talajt, de szép, ha a rétegek vastagságát és egymástól való távolságát változtatni tudjuk. Az alsó sorokhoz szabályosabb,szögletes köveket válasszunk, hogy a sorok felső széle nagyjából párhuzamos legyen. A köveket egymásra is rakhatjuk, a felsők legyenek kb. 10-15 cm-rel hátrébb, és közöttük legyen pár centi vastag termőföld. A legfelső sorhoz szabálytalan, legömbölyített köveket használjunk.

Amennyiben nem tudunk „réginek” kinéző szép köveket szerezni, a friss bányaköveket mesterségesen is megöregíthetjük: felületüket kenjük be marhatrágyás-agyagos péppel, ami tompítja a kő élénk színét, és az esőzések nyomán még a mohák, zuzmók is megtelepszenek rajtuk.

A sziklakert végleges képét a növényekkel alakítjuk ki – szerencsés esetben ez nem ötletszerűen, hanem előzetes terv szerint történik. A minta most is a természet legyen, mivel a sziklakertről el kell higgyük, hogy az valóban egy sziklás táj része. A kövek nagysága és egymástól való távolságuk adja a növényzet sűrűségét: lesznek olyan részek, ahol a kövek, máshol a növényzet fog dominálni. Cserjéket olyan helyekre ültessünk, ahol a természetben is megtelepednének: sziklafalak aljára, nagyobb kövek mellé, teraszok lankás részeire. Nagy cserjéket csak megfelelő méretű sziklakertbe telepítsünk, de alacsonyabbakkal bátran kísérletezhetünk. Az évelő virágok játsszák a legnagyobb szerepet egy sziklakert beültetésénél –mind a fajok számát, mind az elfoglalt területet tekintve. A virágok színének kiválasztásakor a kövek színét is vegyük figyelembe: világos tónusú köveknél a kék és a vörös különböző árnyalatai, sötét kövek esetében inkább a fehér, sárga virágú vagy ezüstös levelű változatok érvényesülnek.

Hogy télen se csak csupasz kőhalmokat nézzünk, ültethetünk a sziklák közé törpe növekedésű örökzöldeket is. Ezekből igen nagy a kínálat ma már a kertészetekben és előnyük, hogy lassú növekedésük mellett igen gazdag formákkal és színekkel gazdagítják a sziklarepedéseket.